2024. március 18., hétfő

Magazin ajánló, Múlt-kor 2024. 1. szám

 



Amióta dolgoznak a lányaim, megengedhetjük magunknak azt a „luxust”, hogy rendszeresen kiállításokra járjunk. Nagyon sok élményre tettünk így szert, és vicces esetek részesei is lehettünk, mert amikor javasoltam a lányaimnak, hogy menjünk el a Bosch kiállításra, megkérdezték, hogy miért akarok háztartási gépeket nézni.

-        Milyen háztartásai gépeket? –kérdeztem felháborodva. – Hieronymus Bosch reneszánsz festőre gondoltam.

Nesze neked magyar oktatási rendszer :O

Azóta sokat fejlődtünk, így már örömmel és kíváncsisággal vártuk 2023-ban a Gulácsy kiállítást a Nemzeti Galériában. Ha már ott voltunk, nagylányom javaslatára megnéztük Imre Mariann különleges alkotását, Szent Cecíliáról készült installációját. Nagyon tetszett, és most a magazin jelen számában olvashattam Szent Cecília életéről.



A Gulácsy kiállítást egyébként kedvezményesen nézhettük meg azért, mert láttuk a Szépművészeti Múzeumban a Csontváry kiállítást is. A képek melletti leírásokat, tájékoztatókat az első betűtől az utolsóig figyelmesen elolvastam, mégis tartogatott a magazinban újdonságokat a Csontváryról szóló cikk. „Ráadásul” a bevezető ugyanazokat a kérdések sorolta fel a képeket látva, amik bennem is felmerültek, például hol talált Csontváry akkora műtermet, ahol „nagy motívumú” képeit elkészíthette.



2024. március 14., csütörtök

Magazin ajánló, HVG Extra Pszichológia

 


Édesanyámnak két testvére közül a húgához gyerekkoromban sokszor jártunk. Ő egyben a keresztanyám is volt, így részesei lehettem családi eseményeiknek, mely tekintettel arra, hogy férje, a keresztapám 4 testvére révén kiterjedt családdal rendelkezett, nagy élmény volt. Mai napig emlékszem a disznóvágásokra, ahol apám megcsillogtathatta böllértudományát és mi gyerekek falhattuk reggelire a hagymás vért meg a sült agyvelőt, azt a két ételt, melyek a Konyhafőnökben mint kuriózumok szerepelnek.

Azután ahogy felnőttem, másfelé vitt az utam. 20 évvel ezelőtt meghalt édesanyám, azóta csak temetésekkor megyek keresztanyámékhoz. Júliusban meghalt keresztapám is. Búcsúztatóján jelen volt az egész rokonsága, a még élő testvérei, azok házastársai, gyermekeik, unokáik. Próbáltam kitalálni, ki kicsoda. Elég jól ment. Azután eszembe jutott, mennyire irigyeltem gyermekként ezt a nagy, összetartó családot. e ösztökélt arra, hogy egykeként eltökéltem nekem is legalább három gyerekem lesz. Így is lett. A családnak ugyanis nagyon fontos szerepe van, hogy biztonságot ad, boldoggá tesz (kapcsolódó cikk: Család, ahány ház, annyi szokás)

Persze nemcsak a család lehet a boldogság forrása, annak eléréséhez azonban nem egyetlen út vezet.

Sok szakember egyetért azzal, hogy nem ösztönösen, hanem tudatosan kell élni, aminek négy területe is van: pénzügyi, kapcsolati, környezeti, és egészségi tudatosság (kapcsolódó cikk: Épület az ég felé). Találjuk meg, mik az igazán fontos dolgok az életben. (Kapcsolódó cikkek: Az igazán fontos dolgok, ill. Kis lépések a jobb élet felé). Vállaljuk önmagunkat, mutassuk meg érzelmeinket. (kapcsolódó cikk: Nyílt szívvel élni). és erre tanítsuk meg gyermekeinket is (kapcsolód cikk: Szeretetteli tükör). Ne csak a lelkünkkel, de a testünkkel is törődjünk. (Kapcsolódó cikk: Ingyenes gyógyszer). Találjuk meg a munka és pihenés egyensúlyát (kapcsolódó cikk: Ki az erdő ura?). Húzzuk meg határainkat (kapcsolódó cikkek: Adás és kapás a kapcsolatainkban, Útmutató határőröknek, ill. Amikor nemet mondunk). Fogadjuk el, hogy az öngondoskodás nem önzés, hanem mód a boldogabb életre (kapcsolódó cikk: Janka története). Ne keseredjünk el, ha nem sikerül elérnünk a tökéletességet. Elégedjünk meg az elég jóval. (kapcsolódó cikk: Az elég jó élet).

 

2024. március 13., szerda

Magazin ajánló BBC History 2024. március

 


A magazin márciusi száma a nőnapra tekintettel talán a nőknek akart kedveskedni azzal, hogy több, nőkkel kapcsolatos cikket is közölt, de nekem mégis keserű lett egy kicsit a szájízem a címlaptól:


"Veszedelmes nők"  - hirdeti a felirat.

 

Értem a figyelemfelkeltésre irányuló újságírói szándékot, de biztos, hogy ez a legfontosabb szempont, amit a nőkről feltétlenül el kell mondani, le kell írni nőnap alkalmából?

Veszedelmes? Úgy, mint rossz, gonosz, elkerülendő? 
Nem lett volna szerencsésebb másik cikket kiemelni? Olyat, amely talpraesett,  társadalom tudatos, emancipált, gondolkodó nőkről szól?

Rá lehetett volna élezni a gender szó valódi jelentésére, ami az utóbbi hónapokban, években igencsak el lett torzítva a magyar közéletben. Sokan nem tudják, hogy ez nem csupán az utálat tárgyává tett LMBTQ mozgalmat jelenti, hanem azt is, hogy a nők és férfiak között milyen megkülönböztetések érvényesülnek mai napig is, és hogy hányan, és hogyan próbáltak ez ellen küzdeni.

(kapcsolódó cikk: Pető Andrea: Nőtörténet, társadalmi neme története…)

 

Tényleg ilyen veszedelmesek vagyunk mi nők, hogy amikor felköszöntenek, megünnepelnek minket, akkor is csak negatív jelzőt lehet ránk használni?

Csalódott vagyok, és ezen az sem segít, hogy a címlap szerinti bűnelkövető nőkről szóló cikket olvasva egyik kedvenc íróm, Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatot jutott eszembe.

(kapcsolódó cikk: Rosalind Crone: Női gyilkosságok a 19. és 20. században)

 

2024. március 4., hétfő

Magazin ajánló: Mindennapi pszichológia, 2024. 1. szám


 


Most olvastam Umberto Eco Foucault inga című regényét, melynek egyik tanulsága az volt, hogy az összeesküvés elméletek életképesek, hiszen meg lehet oldani, hogy minden összefüggjön mindennel, és mivel az emberek hinni akarnak valamiben, ezt az okoskodást elhiszik. Dr. Vajda János Feláldozhatók, szent értékek és terrorizmus című cikkét olvasva biztosak lehetünk abban, hogy az emberek hinni akarnak valamiben (pl szent értékek), melynek állítólagos valóságtartalmáról jól meggyőzhetők. A szerző nem a mostanában sokat emlegetett félrevezető, manipulatív propagandáról ír, de arra is ki lehet terjeszteni az általa leírtakat.  Pszichológiai szempontból közelíti meg a kérdést, nevezetesen a vallás és terrorizmus kapcsolatát, azt, hogy milyen okok vezetnek arra, hogy valaki vallási meggyőződésből öljön, ha kell saját magát feláldozza. 

Átlagos döntéseinkben az agy két területe, a mérlegelésért felelős dorzolaterális prefrontális kéreg, illetve a szubjektív értékelésért felelős ventromediális prefrontális kéreg együttműködik.  Szent értékek esetén az arra nyitott személyeknél (vallási terroristák, ill szerintem a propaganda által eltérített gondolkodásúak) az agy két része elhatárolódik egymástól. At erősen radikális személyek kikapcsolják az agyuknak ezt a részét. 
Hm. tehát az agyban is változást okoz az, ha valaki hagyja magát eltéríteni a racionális gondolkodás pályáról. 
Persze a legfontosabb kérdés az, hogyan lehetne az ilyen embereket visszatéríteni. 
Lényegében meggyőzéssel. Azzal, hogy attól tartanak , kierkeszeti őket a társadalom a nem megfelelő döntésük miatt. Ehhez azonban nagyon sok ember kell. 

Arany Zoltán Semmi pánik különben dühbe jövünk című cikkét olvasva azon gondolkodtam, vajon mekkora részem van szülőként abban, hogy a lányaim soha nem próbálkoztak kábítószerrel. Örülök ennek egyébként, mert bele se merek gondolni, mi történt volna, ha ez másképp lett volna, lenne. Hallottam már olyan esetről, amikor egyetlen használat, kipróbálás végzetes lett, és a kísérletező anyuka két éves gyermeke árva maradt. 

Sokszor olvashattuk már a szerencsejátékok veszélyeiről., legfőképpen arról, milyen könnyű rászokni a játékra, ami ugyanolyan függőséget okoz, mint az alkohol, vagy a kábítószer. Mannnhardt András cikkében kihangsúlyozta a a választásunk jelentőségét, melyet kihasználva próbálnak minket csapdába csalni.
Ne hagyjuk magunkat. 

2024. március 3., vasárnap

Magazin ajánló, IPM, 2024. 3. szám

 



Az utóbbi hetek egyik legfelkapottabb társadalmi eseménye volt az a 6 és fél milliárd forint, amit az ötös lottón meg lehetett nyerni, és amit meg is nyert valaki, sajnos, nem én voltam. 

2024. február 26., hétfő

Magazin ajánló IMP Pszichológia 2024. 1. szám

 




A mostanában sokat emlegetett gyermekvédelemben dolgozom, feladataim közé tartozik belső vizsgálatok lefolytatása például gyermekbántalmazások esetén. Rendszeresen tartok ezzel kapcsolatban oktatást a kollégáknak. Legutóbb kb egy hete arról beszéltem nekik, hogy tilos megölelni a gyerekeket, Ennek okaként említettem nekik azt, hogy az embereknek köztudottan különböző a szeretetnyelve, míg egyesek igénylik az érintést, mások viszolyognak tőle, és így előfordulhat, hogy a kolléga teljesen jószándékúan megöleli valamelyik gyereket, aki viszont inzultálásként éli ezt meg. Megkérdeztem a kollégákat, hogy olvasták-e Gary Chapman ezzel kapcsolatos könyvét. Nagyon meglepődtem, hogy nem. 

Az emberekkel foglalkozó munkakörökben alapmű.

(Kapcsolódó cikk: Széplaki Éva: A kritikus hetedik év -mese vagy valóság?) 

 

Gyerekkoromban is volt bullying, de akkor nem így neveztük, hanem piszkálásnak. Talán nem is vettük ennyire komolyan, pedig kellett volna. Csiki Judit Vegyük komolyan a kiközösítést című cikkét olvasva azon gondolkodtam, hogy most jobban elterjedt-e, mint régebben, illetve hogy durvábban nyilvánul-e meg. Nem tudok állástfoglalni a kérdésben, de az biztos, hogy ha lájtosan is, de már velem is megtörtént gyerekkoromban. A legrosszabb, hogy mindhárom lányom áldozata volt. Őket sokkal keményebben érintette, mint engem, Szülőként sokat töprengtem azon, vajon hogyan segíthetnék nekik. Most, hogy már felnőttek, látható, hogy sajnos hosszú ideig hatásuk van az érintettek személyiségére. sajnálom azokat a gyerekeket, akik kénytelenek ehhez folyamodni, ezt alkalmazni, akik azt hiszik, hogy az által lesznek többek, jobbak, hogy másokat bántalmaznak. Az utóbbi időben sok szó esik a gyermekvédelemről. Ezt a kérdést is be kellene vonni a vizsgálandó kérdések közé. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az otthon nevelkedő gyermekekre, A szülőknek és az oktatási intézményeknek is.

Sajnos igaz, amit a cikk ír, hogy aki megszokta, hogy működik ez a módszer, az felnőtt korában is kőkeményen alkalmazza majd.

 

Nőként, három lány anyjaként sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, amikor akartam magammal is foglalkozni, olvasni, csak úgy bámulni a világba, magamra költeni, stb. alapvetően szélsőségesen családcentrikus vagyok, vagyis ritkán jutott eszembe, de ha igen, éreztem, hogy erre szükségem van, és hogy ez nem rossz, nem önzés, hanem a családom, a gyerekeim is profitálhatnak abból, hogy jobban érzem magam, ha törődhettem magammal is. Csiki Judit Az öngondoskodás nem önzés című írása megerősítette régi elképzelésemet. 

 

 

2024. február 11., vasárnap

Magazin ajánló BBC History 2024 február

 



20-25 évesen nagyon szerettem a focimeccseket, jó volt nézni az izmos, vonzó, fiatal pasikat. Lehet. hogy nem vagyok igaz hazafi, de ezt már kinőttem, ezért ritkán nézek meccset. Ennek ellenére mégis nagy érdeklődéssel olvastam a kispesti tornaklubról szóló cikket, és ennek egy különleges, lelkes férfi az oka, aki korához képest izmos és vonzó, viszont egyáltalán nem fiatal. A 92 éves Móré Imrére gondolok, akivel tavaly szeptember 15-én találkoztam a Balatonfüredről Budapestre tartó vonaton. Történt ugyanis, hogy a kicsi lányommal elutaztunk a Füredi Bornapokra, mivel nagyon szeretjük a Balatont, de még soha nem láttuk ősszel, gondoltuk, ez jó alkalom lesz. Visszafelé úton Imre mellett ültem a vonaton. Egész úton a fociról beszélt. Nagyon izgult, hogy hazaérjünk időben, hogy egyetlen percet se mulasszon el a magyar válogatott aktuális mérkőzéséből. Amikor megtudta, hogy szolnoki vagyok, azonnal tudott mondani szolnoki származású focistát, aki korábban a válogatott tagja volt. Imponáló volt lelkesedése. Miatta olvastam el ezt a cikket.

 


A magazin fő témája Róma, illetve a Római béke (Pax Romana) volt, mellyel ugyanúgy jártam, mint az előző számban a orosz októberi forradalommal: kiderült, hogy nem jó információim voltak róla, mivel ez csak egy látszat béke volt, melyet ráerőltettek a népekre. Az is kiderült. hogy közgazdászokra már akkor is nagy szükség lett volna. Kár, hogy ezt a tudományt csak jóval később találták ki.

 

A Félünk-e a farkastól? című cikkben a Németországban élő iszlámvallásúakkal kapcsolatban megjelent könyvekről, véleményekről olvashattunk. Elgondoltató, hogy mi lesz ennek a közeli együttélésnek a vége. Egyetemista koromban tanultak nálunk arab fiúk egyéni tanrendben, bevallom, nem voltak szimpatikusak. Még véletlenül se adtak utat egy nőnek, nekem kellett félrelépnem, ha szembejöttek. Ha szóltam hozzájuk (pl, légy szíves, add át a gépet, mert óránk lesz- persze angolul), meg se rezdültek.

 

Régebben már hallottam arról, két-háromszáz évvel ezelőtt sokkal fiatalabb korban érett gondolkodásúak voltak az emberek, de mindig meglep, ha valódi példákról olvashatok. Egyikük Klapka György, aki már 29 évesen tábornok volt. Persze, ha belegondolok, most is lehet ilyen fiatal valaki miniszter, vagy bármi, ha megfelelő embereket ismer. Klapka korábban azonban sokkal jobban számított a tehetség, talpraesettség, a tisztségnek megfelelő képességek.